Történet:
John Wayne Cleavernek hívnak.
15 éves vagyok, és a hullák a hobbim.
A terapeutám szerint szociopata vagyok.
De nem vagyok sorozatgyilkos.
John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a
sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig
óriási a kísértés…
Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban
segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte
őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta
minduntalan emberi érzéseket.
Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.
Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.
Ez a bejegyzés az újraolvasás után született, úgyhogy ebből is láthatjátok, hogy most bizony egy olyan könyvről lesz szó, amit - legalább is szerintem - nem csak olvasni, hanem újraolvasni is érdemes.
Szerintem a véleményemet a könyv egyik legjobb "részével" kezdem, a főszereplővel, John Wayne Cleaverrel. Ha úgy vesszük, ez a srác több szállal fűződik híres sorozatgyilkosokhoz, mint bárki más: A neve majdnem teljesen egyezik a brutális sorozatgyilkossal John Wayne Cecyével. Az édesapját Samnek hívják, vagyis ő Sam fia. Így hívtak egy másik sorozatgyilkost aki New Yorkban ölt. Ráadásul az sem túl pozitív, hogy a vezetékneve Cleaver, magyarul bárd. Tehát adott nekünk a főszereplő John, akinek már a neve is rengeteg rossz gondolatot ültet a fejünkbe, a sorozatgyilkosok megszállottja, bizonyítottan szociopata. Mondanom sem kell, egy hihetetlenül összetett karakterről van szó, akinek belelátni a fejébe... hú. Csak úgy hú. Számomra nagyon érdekes volt olvasni egy ilyen fiú gondolatait, egy elképesztő alaphangulatot adott meg ez az egész a regénynek. Soha sem tudtam, hogy milyen hangulata lesz a következő pillanatban, mit fog csinálni...
Minden rossz tulajdonsága ellenére ő nem akarja bántani az embereket, ezért különböző szabályokat állít fel magának, hogy féken tartsa a benne rejlő szörnyeteget, és megvédje az embereket.
Igazából az egyetlen ember aki szereti Johnt az az édesanyja, aki próbál neki segíteni, és próbálja megóvni a fiát, elég kevés sikerrel. Elvárja, hogy a fia tisztelje a halott embereket, és próbálja rávenni a fiát, hogy élőkkel barátkozzon. Nagyon sok mindent nem tudok mondani róla, ebben a könyvben nem kap akkora szerepet.
Magukról a sorozatgyilkosokról is rengeteget megtudunk, a viselkedésükről, szokásaikról, gondolkodás módukról, amit én egy hatalmas pozitívumként könyveltem el.
Most pedig vegyük a másik fontos szereplőt, a gyilkost.
A gyilkos kilétére viszonylag hamar (körülbelül a felénél) fény derül, tehát nem húzódik sokáig a nyomozás, a személyiségrajz készítés (pedig azokat a részeket is nagyon élveztem), a könyv második felében inkább a megállításán van a hangsúly. Ami persze nem olyan egyszerű, hiszen - ahogy a fülszövegből gyanítható - a gyilkosnak természetfeletti képességei vannak, a másik erőssége a könyvnek, amiben rengeteg fantáziát és lehetőséget látok az elkövetkező részekre nézve. Hihetetlenül érdekes és izgalmas olvasni a gyilkos és John macska-egér játékát.
Johnak pedig már a gyilkos felfedésének közben le kell mondania a szabályairól, és engednie kell, hogy az agya csak kattogjon és kattogjon... Aminek majd meglátjátok, mi lesz a következménye.
A könyvből film is készül, amiről sajnálatos módon olyan információim annak, hogy nem fog megjelenni a magyar mozikban... Majd meglátjuk mi lesz, az biztos, hogy nagyon örülnék neki, ha a magyar vásznakon is megtekinthető lenne.
Értékelés: 5/5*
Szerintem a véleményemet a könyv egyik legjobb "részével" kezdem, a főszereplővel, John Wayne Cleaverrel. Ha úgy vesszük, ez a srác több szállal fűződik híres sorozatgyilkosokhoz, mint bárki más: A neve majdnem teljesen egyezik a brutális sorozatgyilkossal John Wayne Cecyével. Az édesapját Samnek hívják, vagyis ő Sam fia. Így hívtak egy másik sorozatgyilkost aki New Yorkban ölt. Ráadásul az sem túl pozitív, hogy a vezetékneve Cleaver, magyarul bárd. Tehát adott nekünk a főszereplő John, akinek már a neve is rengeteg rossz gondolatot ültet a fejünkbe, a sorozatgyilkosok megszállottja, bizonyítottan szociopata. Mondanom sem kell, egy hihetetlenül összetett karakterről van szó, akinek belelátni a fejébe... hú. Csak úgy hú. Számomra nagyon érdekes volt olvasni egy ilyen fiú gondolatait, egy elképesztő alaphangulatot adott meg ez az egész a regénynek. Soha sem tudtam, hogy milyen hangulata lesz a következő pillanatban, mit fog csinálni...
Minden rossz tulajdonsága ellenére ő nem akarja bántani az embereket, ezért különböző szabályokat állít fel magának, hogy féken tartsa a benne rejlő szörnyeteget, és megvédje az embereket.
Igazából az egyetlen ember aki szereti Johnt az az édesanyja, aki próbál neki segíteni, és próbálja megóvni a fiát, elég kevés sikerrel. Elvárja, hogy a fia tisztelje a halott embereket, és próbálja rávenni a fiát, hogy élőkkel barátkozzon. Nagyon sok mindent nem tudok mondani róla, ebben a könyvben nem kap akkora szerepet.
Magukról a sorozatgyilkosokról is rengeteget megtudunk, a viselkedésükről, szokásaikról, gondolkodás módukról, amit én egy hatalmas pozitívumként könyveltem el.
Most pedig vegyük a másik fontos szereplőt, a gyilkost.
A gyilkos kilétére viszonylag hamar (körülbelül a felénél) fény derül, tehát nem húzódik sokáig a nyomozás, a személyiségrajz készítés (pedig azokat a részeket is nagyon élveztem), a könyv második felében inkább a megállításán van a hangsúly. Ami persze nem olyan egyszerű, hiszen - ahogy a fülszövegből gyanítható - a gyilkosnak természetfeletti képességei vannak, a másik erőssége a könyvnek, amiben rengeteg fantáziát és lehetőséget látok az elkövetkező részekre nézve. Hihetetlenül érdekes és izgalmas olvasni a gyilkos és John macska-egér játékát.
Johnak pedig már a gyilkos felfedésének közben le kell mondania a szabályairól, és engednie kell, hogy az agya csak kattogjon és kattogjon... Aminek majd meglátjátok, mi lesz a következménye.A könyvből film is készül, amiről sajnálatos módon olyan információim annak, hogy nem fog megjelenni a magyar mozikban... Majd meglátjuk mi lesz, az biztos, hogy nagyon örülnék neki, ha a magyar vásznakon is megtekinthető lenne.
Értékelés: 5/5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése