Történet:
Evie O’Neillt unalmas szülővárosából New York nyüzsgő utcáira
száműzik – amitől ő ma-xo-lú-te el van ragadtatva. 1926-ot írunk. New
Yorkban tobzódnak az illegális italmérések, a Ziegfield lányok és a
pimasz zsebtolvajok. Az egyetlen bökkenő, hogy Evie-nek a nagybátyjánál
kell laknia, aki az okkult tudományok megszállottja.
A lány attól tart, hogy Will bácsi felfedi majd legsötétebb titkát:
természetfeletti képességét, ami eddig csak bajba sodorta. Ám amikor a
rendőrség egy meggyilkolt lányra bukkan, testén egy titkos jellel, és
Willt a helyszínre hívják, Evie ráébred, hogy képessége segíthet elkapni
egy sorozatgyilkost.
Ahogy beleveti magát a gyilkossal való macska-egér játékba, újabb
históriák kerülnek napvilágra a sosem alvó városban.
Egy Memphis nevű fiatalember életét a rémálmok irányítják. Theta, a táncosnő, a múltja elől menekül. Egy diák, Jericho pedig megdöbbentő titkot rejteget. És mindannyiuktól függetlenül valami sötét és gonosz felébredt.
Meglepett ez a könyv, de mindenek előtt le kell szögeznem, hogy nagyon tetszett.
Ahogy elolvastam, hogy miről szól, valami rejtélyeset képzeltem el, tele megdöbbentő fordulatokkal, valami őrült sorozatgyilkossal, de helyette - ugyan a rejtély megvolt - nem volt sok megdöbbentő fordulat, és az őrült sorozatgyilkos helyett egy megszállott hívőt kaptam, háta mögött egy morbid egyházzal. Mindezek ellenére pozitívan csalódtam.
Amin még nagyon meglepődtem, az az írónő tájékozottsága volt. Ahogy azt a könyv végén leírta, rengeteget olvasott a húszas évek Amerikájáról (ami meg kell jegyeznem, az egyik legkedvencebb időszakom, úgyhogy ezt a részét imádtam a történetnek), több történészt is kifaggatott, hogy hűen tudja ábrázolni a kor társadalmát, szokásait, és ez tökéletesen sikerült neki (ugyanakkor élt az írói szabadsággal). Még egy nagy plusz pont a könyvnek: Sok-sok lábjegyzetet alkalmaztak, így nem kellett minden egyes név, helység, illetve történelmi esemény után guglizni, sőt, még a könyv hátuljára sem kellett lapozni, minden ott volt a lap alján, és ez egy remek megoldás.
Tetszett az írónő stílusa, időközben nem vált vontatottá a történet, az információkat is szépen adagolta, nem egyszerre zúdított mindent a szereplők nyakába. Továbbá megadta nekünk azt a kis előnyt, amit imádok: Hamarabb tudtak meg, hogy ki a gyilkos, mint a szereplők, de mégis érdekes volt végigolvasni, hogy erre a történetben résztvevő emberek hogy jönnek rá.
Sokan beleesnek abba a hibába, hogy a szereplőket túl hiszékennyé teszik. Szerencsére itt nem ez volt a helyzet. Nem hitték el az elején a saját természetfeletti gyilkosról való feltételezéseiket sem, és ez így jó volt, mert ettől lett emberi.
Nem volt az, hogy: ,,Nagybácsi, szerintem egy zombi a gyilkos."
,,Oké, akkor kapjuk el."
Ahogy elolvastam, hogy miről szól, valami rejtélyeset képzeltem el, tele megdöbbentő fordulatokkal, valami őrült sorozatgyilkossal, de helyette - ugyan a rejtély megvolt - nem volt sok megdöbbentő fordulat, és az őrült sorozatgyilkos helyett egy megszállott hívőt kaptam, háta mögött egy morbid egyházzal. Mindezek ellenére pozitívan csalódtam.
Amin még nagyon meglepődtem, az az írónő tájékozottsága volt. Ahogy azt a könyv végén leírta, rengeteget olvasott a húszas évek Amerikájáról (ami meg kell jegyeznem, az egyik legkedvencebb időszakom, úgyhogy ezt a részét imádtam a történetnek), több történészt is kifaggatott, hogy hűen tudja ábrázolni a kor társadalmát, szokásait, és ez tökéletesen sikerült neki (ugyanakkor élt az írói szabadsággal). Még egy nagy plusz pont a könyvnek: Sok-sok lábjegyzetet alkalmaztak, így nem kellett minden egyes név, helység, illetve történelmi esemény után guglizni, sőt, még a könyv hátuljára sem kellett lapozni, minden ott volt a lap alján, és ez egy remek megoldás.
Tetszett az írónő stílusa, időközben nem vált vontatottá a történet, az információkat is szépen adagolta, nem egyszerre zúdított mindent a szereplők nyakába. Továbbá megadta nekünk azt a kis előnyt, amit imádok: Hamarabb tudtak meg, hogy ki a gyilkos, mint a szereplők, de mégis érdekes volt végigolvasni, hogy erre a történetben résztvevő emberek hogy jönnek rá.
Sokan beleesnek abba a hibába, hogy a szereplőket túl hiszékennyé teszik. Szerencsére itt nem ez volt a helyzet. Nem hitték el az elején a saját természetfeletti gyilkosról való feltételezéseiket sem, és ez így jó volt, mert ettől lett emberi.
Nem volt az, hogy: ,,Nagybácsi, szerintem egy zombi a gyilkos."
,,Oké, akkor kapjuk el."
A
főszereplő lány Evie nem a szokásos YA főhősnő. Evie egy sokszor
elkényeztetett, felelőtlen lány, aki nemcsak szép, hanem tudja is
magáról hogy az, és ezt sokszor ki is használja. Továbbá nem a nyakába
szakad a bonyodalom, hanem Ő okozza magának, illetve Ő szalad bele
minden veszélybe.Nem sajnálkozik a különleges képessége miatt, beleveti
magát az életbe, hibáit sokszor másokra keni,és nem fél kimondani azt
amit gondol. Ő egy egyedi karakter volt, továbbá én felfedeztem még nála
egy kicsike jellemfejlődést is. A legtöbben nem szeretik, sokakat idegesít, szerintem az egyik legjobb karakter akiről valaha olvastam, a kis poénjai sokszor megmosolyogtattak.
A többi szereplő inkább csak mellékszereplőnek nevezhető, de mivel ez egy sorozat első része, valószínűleg később kapnak majd nagyobb szerepet.
Volt egy olyan része a történetnek, ami nagyon tetszett, ez pedig nem volt más, mint a hit, illetve a vallás. Lehet, hogy meglepő, mivel mostanság a legtöbb könyvben nem kap nagy szerepet a vallás, itt pedig majdnem ezen alapul az egész történet. Ráadásul nem is egy "hétköznapi" katolikus vallásról beszélünk, hanem egy morbid egyházról, ami nem riad vissza az emberi áldozatok bemutatásától, vagy saját hívei élve elégetésétől sem. Azt hiszem, hogy ez tartozott a könyv legeredetibb részei közé.
Ha a bűncselekményt nézzük, akkor mindent megtudtunk, amit tudnunk kell, de - ugye - mivel ez egy sorozat, az egész összességében függővéggel zárult.
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése