Nem látó csak két okból pillanthat meg egy szellemet Szent Márk
éjszakáján. Vagy te vagy a lény igaz szereleme… vagy te ölted meg őt.
Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra
várók elsétálnak előttük. Blue sosem látja őket: ebben az évben viszont
egy fiú válik ki a sötétből, és megszólítja őt. A fiú, Gansey, az
Aglionby nevű helyi magániskola jómódú tanulója. Blue egyszer
megfogadta, hogy távol tartja magát az Aglionby diákjaitól. A Holló
Fiúkként ismert banda csak bajt hozna rá. De Blue megmagyarázhatatlan
vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie,
amelyben három másik Holló Fiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas
hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek,
akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a
csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél.
Blue-t már egészen fiatalon figyelmeztették: ő okozza majd igaz
szerelmének halálát. A lány nem hisz az igaz szerelemben, ezért soha nem
is aggódott emiatt. De ahogy az élete egyre jobban összefonódik a Holló
Fiúk furcsa és baljóslatú világával, már nem olyan biztos a dolgában.
Ezt a
könyvet hirtelen felindulásból rendeltem meg még tavaly szilveszter előtt,
mindenféle kutakodást és utánaolvasást mellőzve. Elolvastam a fülszöveget,
tetszett, kosárba.
A megrendelés után vettem rá magam, hogy alaposabban is
utánajárjak ennek a könyvnek, és akkor szembesültem vele, hogy elég nagy
rajongótábora van, és az interneten is rengeteg utalást, idézetet találtam a
könyvből. De akkor elég a körítésből, térjünk rá a könyvre.
A fülszöveget elolvasva, mint a történetét, mint a
hangulatát tekintve teljesen másra számítottam. Én (kis naiv, tapasztalatlan
gyermek) teljesen abba a hitbe ringattam magam, hogy ez a könyv magába fogja
foglalni Gansey halálát, és annak előzményeit, majd a lánnyal egymásba
szeretnek, és - mondjuk - Blue fogja okozni a fiú halálát, a többi aglionbys
srác pedig csak amolyan mellékszereplőként lesznek jelen.
Na most a könyv fogta, hátat fordított minden
elképzelésemnek amit a könyvvel kapcsolatban kitotóztam, megpörgött százszor, és még kis is röhögött a végén.
A könyvnek ugyanis azért Hollófiúk a neve, mert a
Hollófiúkról szól. Na meg Blueról. Velük együtt járjuk végig Henriettát a
láthatatlan Ley-vonalon fekvő kisvárost, ahol a történet játszódik, és közben
rengeteg misztikumra derül fény, megtudjuk Gansey célját (felébreszteni az alvó
hollókirályt), és közelebbről megismerkedünk a fiúkkal.
Gansey a ki nem mondott vezető, aki igazán céltudatos,
elszánt, gazdag srác bármilyen sznobság nélkül, bár a külső szemlélőknek ez
másképp tűnhet.
Adam a jövőjéért küzd, éltanuló, közben pedig vannak dolgok
amiknek senki nem beszél, a benne felgyülemlett feszültség már-már ijesztő néha.
Nem úgy Ronannál, aki elég nagyhangú, szókimondó, elég mély
nyomot hagyott a múltja. Arra, hogy Noah miért végig ilyen hallgatag, és
csöndes, csak a legvégén jöttem rá, úgyhogy ha volt is a könyvben utalás rá, a
világ annyira beszippantott, hogy átsiklottam felette. Blueról még nem tudok
véleményt alkotni, nekem semleges karakter maradt.
A Hollófiúkról még annyit, hogy a könyv elején nekem
annyira egyformának tűntek, hogy gyakran kevertem őket, és mindig vissza
kellett lapoznom, hogy: Oké,
oké, de most ki a frászról van szó?
Ugyan így volt a Róka utca 300. lakóival is. Lehet hogy ez
csak az én személyes problémám, ki tudja.
A fülszöveg teljesen félrevezető ami a szerelmi
szálat illeti, egyáltalán nincsenek benne oldalakig tartó nyáladzások, szerelmi
háromszögek, és úgy egyáltalán semmi ilyesmi, a már fentebb említett jóslaton
kívül.
Viszont misztikum annál inkább van benne. Ez szerintem egy
nagyon erős része a történetnek a ború, rejtélyes hangulat, és a szereplők
mellett, és bár magáról a hollókirályról és a Ley-vonalról elég keveset tudunk
meg, így is érdeklődve olvassuk a csapat felfedezéseit.
A kötet végére még rengeteg a megválaszolatlan
kérdés, van néhány elvarratlan szál, de összességében egy lezárt véget kapunk.
Az tény, hogy a könyv teljesen
meglepett, azt még nem tudom eldönteni, hogy pozitívan vagy negatívan csalódtam
(vagy is-is), minden esetre nekem tetszett a könyv, engem meggyőzött.
Értékelés: 4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése