Erin Morgenstern: Éjszakai Cirkusz

Történet: 

 A CIRKUSZ VÁRATLANUL ÉRKEZIK

JÖVETELÉT NEM HIRDETI SEMMI

EGYSZERŰEN CSAK ITT VAN, HOLOTT TEGNAP MÉG NYOMA SEM VOLT

EZ A VILÁG EGYSZERRE RAGYOGÓ ÉS SÖTÉT, NEM AKARSZ MAJD KILÉPNI BELŐLE

Az éjszakai cirkuszban nincs porondmester, aki hangszóróján keresztül bejelentené a következő számot, sem bohóc, aki gúnyt űzne a közönségből. Ezekben a fekete-fehér sátrakban páratlan élmény vár rád: az öt érzék ünnepe!

A varázslat és a szemfényvesztés hátterében ádáz küzdelem folyik: a két fiatal mágust, Celiát és Marcót kisgyermekkoruktól fogva azért tanították, hogy mágikus erejük segítségével győzelmet arassanak a másik felett. Amikor Celia véletlenül rájön, hogy Marco az ellenfele, együtt lenyűgöző varázslatba kezdenek.

Erejüket ettől kezdve csak arra használják, hogy örömet szerezzenek vele a másiknak, és az új játék közben észrevétlenül egymásba szeretnek. Mély és varázslatos érzéseiktől hunyorogni kezdenek a lámpák, és a helyiséget elönti a forróság. Sokáig nem is sejtik, hogy olyan játszmába kényszerítették őket, amelynek a végén csak egyikük maradhat életben.

Mikor mestereik megelégelik, hogy kicsúszott kezükből az irányítás, közbelépnek. Celiáék rádöbbennek, hogy nem kerülhetik el a játszma végkifejletét. Csak egyetlen megoldás marad számukra, de ahhoz minden tehetségükre szükség lesz…

Az első néhány fejezetnél nem értetem, hogy miért szeretik olyan sokan ezt a könyvet. Vontatott volt, és nem igazán történt benne semmi, ami megfogott volna.

Miután megtudtuk az előzményeket, magával ragadott, és csak nagy nehézségek árán tudtam letenni, amikor épp programom volt, vagy épp táncra kellett mennem.
Ami igazán megfogott, az az írónő stílusa volt. Sok részletes leíró rész volt benne, és bár nem igazán kedvelem, ha egy könyv szinte ebből áll, ennek a könyvnek kifejezetten jót tett, mert ezeken keresztül tudta részletesen, és hitelesen tudta bemutatni a cirkuszt.
És ez a cirkusz sokkal érdekesebb, mint amit valaha láttál, illetve olvastál.

A párba részét nem igazán értettem, mivel ez tulajdonképpen nem is az volt, hanem egyfajta összekötése, formázása, fejlesztése a cirkusznak.

A kedvenc karakterem Celia volt, tetszett a rejtélyessége, ami az egész könyv alatt övezte, és az a kis finomkodó humor, amit gyakran használt. Marco engem nem érintett meg, Isobelt elég csúnyán kihasználta, átvert néhány embert... eh. Nem komáltam.
Voltak még érdekes karakterek, például Pixi és Dixi, Mr. A. H, de az tény, hogy jó memória kell hozzá, hogy az összes nevet meg tudd nevezni.

A cirkusz nagyon jó, az írónő stílusa remek, az egész könyv elvarázsolt... egy dolog piszkálta csak a csőröm egész idő alatt.
Az egész könyvet végigkísérte egy titokzatosság, egy titok, amit mintha csak az írónő értene, és nekünk vagy direkt, vagy akarata ellenére nem árult el. Éreztem, hogy ott van, de nem tudtam, hogy mi az. Bár, így jobban belegondolva lehet, hogy az egésznek ez volt a lényege.

A történet rendes lezárást kapott, a legtöbb dolgot megtudtuk, bár még voltak olyan dolgok, mik nem tisztázódtak bennem, de valószínű, hogy ez így is marad.

A könyvet magát, ha megfigyeljük: Gyönyörű könyvet kaptam a kezembe, a borító csodás, a könyv belseje is különleges. Minden tiszteletem a kiadónak.

Értékelés: 5/4